Blog

A mozgásnak, legyen szó bármilyen aktív tevékenységről, mindenféle pozitív hozadéka mellett bizony néha vannak kellemetlen mellékhatásai is.

Hazánkban az egyik legkönnyebben elérhető kifejezetten téli sport a jégkorcsolyázás. Az ország számos nagyobb városában van elérhető műjégpálya, illetve az adventi ünnepi időszak alatt sok helyen üzemeltetnek mobil jégpályákat is. A sportág nagy előnye, hogy pl. a síeléssel ellentétben nem igényel komolyabb anyagi befektetést, egy korcsolya használtan pár ezer forintért beszerezhető.

Mindannyian tudjuk, hogy sportolni, mozogni egészséges. Persze olykor-olykor a motiváció alábbhagy, mégis amikor elmegyünk az edzőterembe súlyzózni, vagy az erdőbe kocogni, bringázni egyet, folyamatosan telünk fel jókedvvel és pozitív gondolatokkal.

Sportoló berkekben rengeteget lehet hallani a bemelegítés fontosságáról, azonban azzal kevesen vannak tisztában, hogy valójában mi is történik ilyenkor a szervezetben.

Bár a legtöbben kikapcsolódásként tekintenek a síelésre (amit nagyon jól tesznek), nem árt tudni, hogy amellett, hogy kiváló elmepihentető program a hegyek között csúszkálni, ez a fajta mozgás (is) rendkívül megterhelő izomzatunk és ízületeink számára. Ha valaki rendszeresen síel, hamar kellő tapasztalatot szerez a pályán ahhoz, hogy tudja, mely izmai végzik a síelés közben a legnagyobb munkát. Ezeket a testrészeket nem árt előre felkészíteni a terhelésre, megfelelő erősítés és regeneráció kombinálásával!

Egy masszázs mindenkinek jól esik, függetlenül attól, hogy volt előtte fizikai terhelés vagy nem. Azoknak viszont, akik rendszeresen sportolnak már-már kötelező lenne rendszeresen alávetniük magukat effajta kezelésnek, hiszen a regenerálás az edzés egyik legfontosabb része. Kérdés, hogy milyen masszázst és milyen rendszeresen!?

Minden sportoló állandóan visszatérő problémája az izomláz, aminek tüneteit különféle praktikákkal, illetve hűsítő és regeneráló krémekkel igyekeznek orvosolni. Hogy az izomláz valóban probléma-e, arról mindjárt ejtünk néhány szót, mindenesetre a fájdalom mértékétől függően egy igen kellemetlen jelenségről beszélünk.

Ahogyan más aktív tevékenységnél is, a futásnál is rendkívül fontos, hogy milyen táplálékot fogyasztunk edzés előtt, illetve az sem mindegy, hogy mikor. A legtöbb futó elég hamar megtapasztalja ennek jelentőségét, főleg valamilyen fokú rosszullét formájában. Ha túl sok, túl nehéz vagy túl késői az adag, jön az émelygés (rosszabb esetben hányás), ha pedig túl kevés, akkor idő előtt lehúzzák a rolót, borítékolható szédülés, gyengeség. Na, de akkor mégis mit és mikor? A rossz hír, hogy a problémát nem lehet egy táblázatból megoldani, ugyanis mindenkinél más a tuti, viszont van pár fő vonal, amin el lehet indulni.

A legtöbben, akik némi mozgással is szeretnék kiegészíteni diétájukat, illetve diéta nélkül, csak extra kalóriák (pontosabban KILO kalóriák) elégetésével próbálnak meg fogyni, a futást választják. Ilyenkor jogos a kérdés, hogy ezzel a mozgásformával valójában mennyi plusz kalóriadeficit érhető el, mennyit tesz hozzá a számokhoz.

Mint minden más sportban, a futásban is rendkívül fontos, hogy mozgás közben megfelelő mennyiségű oxigénnel lássuk el sejtjeinket, mindeközben pedig megfelelő széndioxid mennyiségtől szabadítsuk meg őket. Ahhoz, hogy ez gazdaságosan működhessen kellően mély és ritmusos levegővételre van szükségünk. Számos futó problémája a ritmustalan légzés, legelőször ennek rendbetételével érdemes foglalkozni, csak ezek után szabad mélyebben belemenni más légzéstechnikák gyakorlásába.

Az ősz a változékony idő évszaka és ahogy a hétköznapokban is, úgy az őszi futóedzéseken is állandó kérdés, hogy pontosan hogyan is öltözzünk fel.

Sajnos mindenkinél működő recept nem létezik, ugyanis sokfélék vagyunk, valaki fázósabb, valaki nem. Általában elmondható azonban, hogy ősszel (és télen is) jobban oda kell figyelnünk arra, hogy ne öltözzünk túl, mivel, ha jobban megizzadunk a kelleténél, az őszi, hűvösebb idő hamarabb büntet, hamarabb megfázunk, mint nyáron.

A nyár lazsálós hónapjai után sokan kezdenek el ősszel (újra) futni, amit célszerű kellő tudatossággal csinálni. A kezdők és az újrakezdők állandóan visszatérő problémája a túlterhelés. Amikor nagyon motiváltak vagyunk (jellemzően ősszel azok szoktunk lenni), hajlamosak vagyunk elfelejteni a fokozatosság elvét. A leadni kívánt kilók és az éppen nyíló verseny nevezések annyira „tolnak minket előre”, hogy a hosszabb rövidebb kihagyás után túlzottan intenzív vagy túlzottan hosszú edzéseket végzünk, melyek hamar kiégéshez, sérüléshez vezetnek. Ilyenkor célszerű rászánni pár hetet az edzéshez való adaptációra, továbbá köztes célok kitűzésével fent kell tartani a motivációt!